csak röviden !!!

Istenem miért bánt engem a kegyetlen világ?
Miért nem talál rám a boldogság?
Nem szenvedek hát eleget,
Nem kérhetnék kegyelmet?
Inkább sújtson kegyetlen vihar,
S jöjjön el a halál hamar!!!
De nem akarok magányban élni,
És még az álmaimban is félni!
Nem, nem, nem akarom....
Kérlek Istenem fogd meg két karom!
Vezess a boldogsághoz....
A valós álmaimhoz....
Vagy inkább jöjjön el a hurrikán,
S tépjen hát szét cafatokká!
De nem akarok magányosan élni
Irma...

Ne a művészt szeresd_____
A MŰVÉSZETET !
A művészet nekem áldozza varázsát.

Ne a költőt szeresd_____
A KÖLTÉSZETET !
A költészet végtelen szórja,
eléd szépségét. csókolja rád,
a lét örök líráját.

Meséli minde élet szép,
szomorú,_
ébredő élet___csodáját
Irma...

Láttam az embert, rajongó fiút, a csillogó szemét.....
Kedves mosolyát,kacagást,... zsebre vágta ecseté,s kezét...
Közben komoly férfiként adva ídejét, hitét, kegyét...

És láttam a művészt, élt, keze járt, dolgozott, alkotott...
Egyszerre adta át mindenét, tegnapot, mát s holnapot...
A lágyság erejét, benső regét,boldog volt, adhatott....!
Irma...

Minden napot úgy élek, mintha ez volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok,mintha nem maradna több szó...

Ezt most neked, ezt most rólad,
ezt most érted--bár nem kérted...
De életem része vagy, mikor a szerencse ,
magamra hagy.....

A valóságra eszmélek, az emlékek mögé nézek, és
---te kacsintasz vissza-rám,minden másod perc, árván-telik nélküled.
MINT EGY EL HAGYOTT ÉPÜLET.!!!!
Irma....

Valahol-távol a való világon, messze túl a képzelt határon.
Van egy egészen piciny ország, az a hely ahol az állmokat írják.
A szép állmokat zsákokba varrják, aztán a kis manók mind széjjel hordják.
Viszik a világ minden részére, s belehintik az élők szemébe.
Az álommanó hozzád is elért, leteszi zsákját beledugja kezét, és belemarkol a tündérporba, hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó vajon hol lehet!?, nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokdra lépkek,--S ARCOD SIMOGATJA UGYE ÉRZED?.
Kicsiny manó tenyerét kinyitja, s az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi,-amint lehunyod őket!.
És füledbe súgja--ÁLMODJ SZÉPEKET!
Irma...

Csókkal csititsd csügget számat míg forró éhed szenvedem,
s hadd leheljem ajkaidra gyönyörű vagy meztelen...
Resszkess belé részegülten szörnyű vággyal úgy kívánlak,
halld szívemnek szép meséjét, most az egyszer én imádlak..
Fájd lelkemnek dobbanását mert holnap reggel elmegyek,
s kéjbe ragadt lázas szádtól halálomig szenvedek..
(Irma

Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát "jaj" szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő`.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és Ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár...

(irma
 

Fájdalom járja át lelkemet, mert nem lehet velem akit szeretek".
Olyan távolvan tőlem s mégis közel", de érzem enyém soha nem lehetel.
Bátorság nincsen bennem!,meg aztán nem is tehetem.
Égbe kiálltanám szívesen.
CSAK IS Ő AZ ÉLETEM !!!!!!!!!!!!!!
Irma...

Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!
IRMA.....

Ha könnybe borúl szemed,
Szomorú vagy és magányos,

Vagy ha nem tudod éppen

Elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed

S veled vagyok,

És tudd, hogy

Van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van,

Mit el akarsz érni, és nem tudod,

S irigyeled a másikat, akit tovabbjutott

De történjen bármi, én veled vagyok

S veled maradok,

Ha te is akarod...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad

Szeretlek........

Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek

Értsd meg hát, hogy a szívemm elért hozzád..

Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovabb,

Megtaláltad, kit kerestél.

Nélkülem ugyis minden csatában elesnél,

Inkább szeressél, hisz uúy akarom,

Én is szeretlek majd, hisz te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad

Szeretlek........

Mindaddig jó, mig megtalállak, ha kereslek

Értsd meg hát, hogy a szivem elért hozzád

Soha nem szerethetsz mást.......
(Irma)
 

Mikor elmentél, úgy éreztem szabad, vagyok, nincsen határ,

De rá kellett ébrednem, hogy az égen nem szállhat törött szárnyú madár!

Lelkem megtört, sebzett, mintha kés hatolt volna belé,

De nem, így nem járulhatok a Teremtö elé!

Még itt vagyok és küzdök, harcolok,

Emberrel, emlékkel, magammal dacolok.

Fáj! Igen, fáj a szívem, vérzik,

S haláltusáját némán nézik.

Mert senki sem segíthet, ez az én harcom,

Az élettöl pofont kaptam, s most odanyújtom a másik arcom!

Türök és küzdök, pedig valójában törnék, zúznék!

S a csalfa léleknek egy hatalmasat behúznék!

De visszafogom magam, a büszkeségem még enyém,

Bár haldokló madár szívemben a remény!

Nem tudok nyitni, a lelkem bezárkózott,

Hogy védelmet találjon, magára vasajtót és hét lakatot húzott.

Fél, mert emlékszik, hogy ezt már átélte,

Ám akkor elfutott, s az életet nem kérte!

Kínozták, gyötörték, semmibe vették!

Tudat alatt majd megörjít ez az emlék!

Akkor is becsaptak és kihasználtak,

Nem tudtam megtenni mit tölem vártak!

Eröt, akaratot, hitet,

Csak fáradtan sóhajtottam a Halálnak: „Vihet!”

Hátra hagytam mindenkit, kit ismertem, szerettem,

S, hogy adósságom törlesszem, most visszajöttem!

De, hogy újra át kelljen éljem a fájdalmat, nem hittem volna,

Hisz azóta meg is feledkeztem róla!

Ám a régi sebek felszakadnak, a lélek újra szenved,

Míg szembe nem néz vele, s magában mindent helyre nem rendez.

Hát tud meg Világ! Szembe nézek vele!

Mert ez a sors, mindennek meg van a maga ideje!

Ezúttal nem adom fel, küzdök ellene,

Segíteni fog az akarat ereje!

S tán egyszer majd szeretni merek újra,

S megbízom abban, ki kezemet fogja.

Leküzdök múltat, jelent, jövöt és megszünik minden határ,

S meglátod, újra szállni fog a gyógyult szárnyú madár!

Irma....

Mit tehetek érted?
Én nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok, és
azt hiszem már észre vetted, a
jó tündér nem én vagyok.!

De ha eltünne az arcodról ez a sötét
szomorúság, úgy érzem, vannak még csodák.!

Mit tehetek érted?,hogy elüzzem a bánatod,
hogy lelked mélyén, megtörjem a
gonosz varázslatot.!

Mit tehetnék érted?, hogy a
szívedben öröm legyen,
mit tehetnék? árúld el nekem!.

Nincsen varázspálcám, mellyel
bármit eltüntethetek, és annyi minden van jelen,
mit meg szüntetni nem lehet!.

De ha eltünne arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érzem vannak még csodák!.

Mit tehetnék érted?, hogy elüzzem a bánatod,
hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot!.

Mit tehetnék érted?,hogy szívedben örömlegyen!..
Mit tehetnék? árúld el nekem?

Nincsen hétmérföldes csizmám,
Nincsen varázs köpenyem, hogy
holnap is még veled leszek sajnos, nem ígérhetem!.

De ha eltünne az arcodról ez a sötét szomorúság,
úgy érzem vannak még csodák!.

Mit tehetnék érted?,hogy el üzzem a bánatot,
hogy lelked mélyén meg törjem a
gonosz varázslatot!.

Mit tehetnék érted?, hogy a szívedben öröm-öröm legyen....

MIT TEHETNÉK-- ÁRÚLD EL NEKEM !! ??
HÁT MIT TEHETNÉK ??
ÁRÚLD EL NEKEM !??
(Irma)

Egy ágy, melyhez kötődik sok-sok álom,
Egy barát, ki mellett önmagam megtalálom.
Egy kép, mely szobám polcán díszeleg,
Egy délután, melyet létrehoz egy csodás barátsereg.

Elmegyek most kis időre,
De ott sem fekszem majd a kőre.
Ugyan más ágy vár rám, ott, hová megyek,
De az álmaim oda is velem jönnek.

Bár elmegyek most kis időre,
Gondolván a szép jövőre,
De barátom, ha nem is látnál,
A szívedben megtalálnál.

Veled leszek ezután is,
Nem választ el minket Párizs.
Számíthatsz rám ne feledd el,
Mert az én szívem soha nem felejt el
(Irma)

Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl

Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is

Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is


Irma.....
 

ÁRVA A SZOBÁM! Őrjöngő vágy toporog benne ;
bőröd selyme simul érdes tenyerembe;
tárva-nyitva ajtóm, hogy
fénnyel tudj jönni.,
s létem a létedért,
meg tudjam köszönni.
( Irma

Gondolj a múltra, ha egy percig is, hiányzok!,
Gondolj rám,mert többé már nem hibázok!. Gondolj rám, ha már mindenki elhagyott!, Gondolj rá, hogy én melleted vagyok!. Gondolj még egyszer az utolsó képre," GONDOLJ RÁM KÉRLEK??,CSAK EGY PERCRE!"
Irma....

Amikor a teher már nehéz,
Kezembe simulva segít,
Egy mindörökkön álldott kéz.

Amikor már a lét is fáj,
Láthatatlan szem simogat,
Rám csókol egy hangtalan száj.

Ha érzem nem bírom tovább,
A szívemhez hajolva,
Erőt ád az édesanyám..
Irma....

Istenem miért bánt engem a kegyetlen világ?
Miért nem talál rám a boldogság?
Nem szenvedek hát eleget,
Nem kérhetnék kegyelmet?
Inkább sújtson kegyetlen vihar,
S jöjjön el a halál hamar!!!
De nem akarok magányban élni,
És még az álmaimban is félni!
Nem, nem, nem akarom....
Kérlek Istenem fogd meg két karom!
Vezess a boldogsághoz....
A valós álmaimhoz....
Vagy inkább jöjjön el a hurrikán,
S tépjen hát szét cafatokká!
De nem akarok magányosan élni
Irma...

Veled a kín is, édesen keserű pillanat.
S akkor is szeretnélek ha szememből könny fakad!
Minden vágyam együtt lenni veled,
Csókolni ajkad, nézni szemed!
Akarom, hogy te légy az álmom,
Hisz a legszebb szerepet neked szánom!
De erös a sodrás elvisz az ár,
S tudom minden este más karja zár.
Valahol messze, valahol távol.....
Akarom hinni, hogy szíved értem lángol.
Istenem ne büntess, hogy higgyem,
Hogy higgyem van magányomnak kegyelem.
Azt akarom, hogy szeress.....
Hogy álmaimban is engem keress.
S ne enged, hogy fájjon a magány...
Legyek ennek vége már!!!
A kínok kínját élem át,
És ez napról napra jobban bánt!
Sötét rideg éjszakákon,
Mindig tested melegére vágyom!
S szörnyű rém álmomból fölébredek,
De nem mondod: Kicsim megvédelek!!
Nem is tudnád mondani, hisz álom vagy...
Kérlek ne csak álom maradj!!!
De merre jársz?
Hol lehetsz?
Akarom, hogy itt légy velem és szeress!!!!!
(IRMA)

Amikor tudod,hogy nem jön,
de mégis várod,
Amikor tudod,hogy kár volt az egész
mégsem bánod,
Amikor meglátod és hevesebben
dobog a szíved,
Amikor érzed,hogy érte remeg
két kezed,
Amikor várod hogy újra eljöjjön
a pillanat,
Amikor várod,hogy ismét odaadhasd
magad neki.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban
az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra hogy megint
feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már,
hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és
alig bírod türtöztetni magad,
Amikor elhiszed hogy erre
volt szükséged,
Amikor elhiszed,hogy míg együtt
voltatok ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz
lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájösz,hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz,hogy miért is ne,
hiszen egyszer élsz,
Amikor világossá válik,hogy
bármily rossz,ez mégis jó neked,
Amikor tudod,hogy tilos,
de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod,
igenis szereted!!!
(IRMA)
 

Ha újraalkotsz, Teremtő Istenem
legyek bármi, miben kedvedet leled
csak egyet kérek, én, ha kérhetek
emberré újra ne formálj engemet...

bármivé leszek, parancsod szerint
csöpp kavicsod, mit görget jeges ár
hányódik, kopik, míg csak létezik
s homokszemként végső nyugalmat talál...

ha fának rendelsz, úgy élek, halok
tartja kék eged smaragd koronám
s ha rám szakad, földre döntve végül
jajszó nélkül sújt szörnyű tűzhalá....l

ha úgy döntene parancsló szavad
felhőként érjen röpke égi lét
Napod heve forró tűként éget
s szétfoszló létem oszló buborék...

mindezt, látod, zokszó nélkül teszem
de emberként, amivé most tevél
sorsom csupán örökös lázadás
szembeszállni Teveled tettedért...

jaj és szitokszó, ennyi röpke létem
bár isteni voltod szikrája vagyok
egyetlen vesztes örök teremtésben
mert tudattal élek, tudattal halok....

Ha újraalkotsz, Teremtőm, Istenem
vedd le a keresztet, mit rám rótt szavad
oldozz kötést, ne képmásodként éljek
s ne szülessen bennem Terólad gondolat ...
(IRMA)