minden mondatot úgy írok,mintha nem maradna több szó...
Ezt most neked, ezt most rólad,
ezt most érted--bár nem kérted...
De életem része vagy, mikor a szerencse ,
magamra hagy.....
A valóságra eszmélek, az emlékek mögé nézek, és
---te kacsintasz vissza-rám,minden másod perc, árván-telik nélküled.
MINT EGY EL HAGYOTT ÉPÜLET.!!!!
Irma....
