csak röviden !!!

Álmomban kőszirtre szálltam,
Sas voltam – madár,
Körmöm karvaj,
Ragadtalak - magamnak,
Akartalak, s felfaltalak…
Nem közös - eggyé válni akartam,
Hanem beépíteni önző magamba,
Kitölteni bennem a hiányzó űrt,
De maga csak megadón, szótlanul tűrt.
Dühített, őrjített ez az arrogáns
Lenéző jóság, önfeláldozás.
A célomat – látja? – így is elérem,
Az öntelt húsát lassan megemésztem.
Az arcáról végre eltűnik az öröm…
Miközben vérét kéjesen szürcsölöm,
S édes - sós erejét magamba töltöm.
Véredet vettem, húsodat téptem,
Leheleted lett új éltem,
S tested magamban
Végleg eltemettem…
Leizzadva ébredtem.

(IRMA)