HTML

ÖRÜLJ AZ ÉLETNEK.!!

2009.09.22. 11:54 | szirma | komment

Örülj az életnek, mert annyi szép van benne,
Ha nem volna bánat, boldogság sem lenne.
Ha ma csalódtál is, a holnapod szép lehet,
Ne dobd el álmaid, mi sok rosszat feledtet.
A fájdalom, mit éreztél, el fog egyszer múlni,
Ha szíved újra szeret, lángra fog majd gyúlni.
Akkor Te leszel a világ legboldogabb embere,
Nem leszel szomorú, nem fog fájni semmi se.
Úgy szereted Őt, ahogy csak ember szerethet,
Olyan szerelmet kapsz, mit sohasem felejtesz!
(Irma

A BARÁTSÁG......

2009.09.22. 11:52 | szirma | komment

a barátságról...

Amit egyszer már leírtál,
Kitörölni nem lehet.
Ha valamit elhibáztál.
Be kell látnod bűnödet.

Ellenben egy tollvonással,
Barátom nem fog a radír.
Barátod ha megbántottad,
Őszinteség a gyógyír.

A barátság nem játékszer,
Féltve őrzött drága kincs.
És két szempár haragjánál,
Nincs szorítóbb bilincs.

Többet ér egy igaz barát,
Mint ezernyi láda pénz.
Mert ha van egy jó barátom,
Megtartani ám nagyon nehéz.


Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!
Irma...
 

MOSOLYT HOZOK.....

2009.09.22. 11:51 | szirma | komment

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.
Irmuska>>>>

A SZÍVEM....

2009.09.22. 11:50 | szirma | komment

Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!
IRMA.....

HA TE IS AKAROD. !!!

2009.09.15. 08:32 | szirma | komment

 
Ha könnybe borúl szemed,
Szomorú vagy és magányos,

Vagy ha nem tudod éppen

Elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed

S veled vagyok,

És tudd, hogy

Van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van,

Mit el akarsz érni, és nem tudod,

S irigyeled a másikat, akit tovabbjutott

De történjen bármi, én veled vagyok

S veled maradok,

Ha te is akarod...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad

Szeretlek........

Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek

Értsd meg hát, hogy a szívemm elért hozzád..

Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovabb,

Megtaláltad, kit kerestél.

Nélkülem ugyis minden csatában elesnél,

Inkább szeressél, hisz uúy akarom,

Én is szeretlek majd, hisz te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad

Szeretlek........

Mindaddig jó, mig megtalállak, ha kereslek

Értsd meg hát, hogy a szivem elért hozzád

Soha nem szerethetsz mást.......
(Irma)
 
 

MIKOR ELMENTÉL..........

2009.09.03. 14:35 | szirma | komment

Mikor elmentél, úgy éreztem szabad, vagyok, nincsen határ,

De rá kellett ébrednem, hogy az égen nem szállhat törött szárnyú madár!

Lelkem megtört, sebzett, mintha kés hatolt volna belé,

De nem, így nem járulhatok a Teremtö elé!

Még itt vagyok és küzdök, harcolok,

Emberrel, emlékkel, magammal dacolok.

Fáj! Igen, fáj a szívem, vérzik,

S haláltusáját némán nézik.

Mert senki sem segíthet, ez az én harcom,

Az élettöl pofont kaptam, s most odanyújtom a másik arcom!

Türök és küzdök, pedig valójában törnék, zúznék!

S a csalfa léleknek egy hatalmasat behúznék!

De visszafogom magam, a büszkeségem még enyém,

Bár haldokló madár szívemben a remény!

Nem tudok nyitni, a lelkem bezárkózott,

Hogy védelmet találjon, magára vasajtót és hét lakatot húzott.

Fél, mert emlékszik, hogy ezt már átélte,

Ám akkor elfutott, s az életet nem kérte!

Kínozták, gyötörték, semmibe vették!

Tudat alatt majd megörjít ez az emlék!

Akkor is becsaptak és kihasználtak,

Nem tudtam megtenni mit tölem vártak!

Eröt, akaratot, hitet,

Csak fáradtan sóhajtottam a Halálnak: „Vihet!”

Hátra hagytam mindenkit, kit ismertem, szerettem,

S, hogy adósságom törlesszem, most visszajöttem!

De, hogy újra át kelljen éljem a fájdalmat, nem hittem volna,

Hisz azóta meg is feledkeztem róla!

Ám a régi sebek felszakadnak, a lélek újra szenved,

Míg szembe nem néz vele, s magában mindent helyre nem rendez.

Hát tud meg Világ! Szembe nézek vele!

Mert ez a sors, mindennek meg van a maga ideje!

Ezúttal nem adom fel, küzdök ellene,

Segíteni fog az akarat ereje!

S tán egyszer majd szeretni merek újra,

S megbízom abban, ki kezemet fogja.

Leküzdök múltat, jelent, jövöt és megszünik minden határ,

S meglátod, újra szállni fog a gyógyult szárnyú madár!
 
 
 

MIT TEHETEK ÉRTED.????

2009.09.03. 14:33 | szirma | komment

 
Mit tehetek érted?
Én nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok, és
azt hiszem már észre vetted, a
jó tündér nem én vagyok.!

De ha eltünne az arcodról ez a sötét
szomorúság, úgy érzem, vannak még csodák.!

Mit tehetek érted?,hogy elüzzem a bánatod,
hogy lelked mélyén, megtörjem a
gonosz varázslatot.!

Mit tehetnék érted?, hogy a
szívedben öröm legyen,
mit tehetnék? árúld el nekem!.

Nincsen varázspálcám, mellyel
bármit eltüntethetek, és annyi minden van jelen,
mit meg szüntetni nem lehet!.

De ha eltünne arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érzem vannak még csodák!.

Mit tehetnék érted?, hogy elüzzem a bánatod,
hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot!.

Mit tehetnék érted?,hogy szívedben örömlegyen!..
Mit tehetnék? árúld el nekem?

Nincsen hétmérföldes csizmám,
Nincsen varázs köpenyem, hogy
holnap is még veled leszek sajnos, nem ígérhetem!.

De ha eltünne az arcodról ez a sötét szomorúság,
úgy érzem vannak még csodák!.

Mit tehetnék érted?,hogy el üzzem a bánatot,
hogy lelked mélyén meg törjem a
gonosz varázslatot!.

Mit tehetnék érted?, hogy a szívedben öröm-öröm legyen....

MIT TEHETNÉK-- ÁRÚLD EL NEKEM !! ??
HÁT MIT TEHETNÉK ??
ÁRÚLD EL NEKEM !??
(Irma)
 
 

VELED LESZEK.!

2009.09.03. 14:30 | szirma | komment

Egy ágy, melyhez kötődik sok-sok álom,
Egy barát, ki mellett önmagam megtalálom.
Egy kép, mely szobám polcán díszeleg,
Egy délután, melyet létrehoz egy csodás barátsereg.

Elmegyek most kis időre,
De ott sem fekszem majd a kőre.
Ugyan más ágy vár rám, ott, hová megyek,
De az álmaim oda is velem jönnek.

Bár elmegyek most kis időre,
Gondolván a szép jövőre,
De barátom, ha nem is látnál,
A szívedben megtalálnál.

Veled leszek ezután is,
Nem választ el minket Párizs.
Számíthatsz rám ne feledd el,
Mert az én szívem soha nem felejt el
(Irma)

:::ÚGY FÁJ AZ ÉLET::::

2009.08.27. 12:32 | szirma | komment

 

Úgy fáj

Úgy fáj az élet, úgy fáj a szó,
Mégis mindent kimondani volna jó.
Lüktet egy ér, erősen szorít a szív,
A csend magánya magához hív.
Meddig tart még, meddig, mondd,
Mikor szűnik meg a nyomasztó gond?
Álmatlan éjszakák, miért maradtok velem?
Nem kell már, hogy fogjátok jéghideg kezem.
Az oly nagyon várt csoda immár messze szalad,
A szívem az élni akarásban lassan megszakad.
 

::"HA SZERETLEK" :::::

2009.08.27. 12:30 | szirma | komment

 

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni,
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűrőm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem,
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek. Ne adja isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!
De mért? Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt,
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!
 

:::vártalak::

2009.08.27. 12:19 | szirma | komment

 

Vártalak nagyon.!!

Nagyon vártalak,
éjjel hajnalon,
Déli nap hevén,
vártalak nagyon.
Arcom sápatag,
ébren álmodom.
Bús tekintet ül,
sápadt arcomon.

Napra nap jövend,
kínoz a magány.
Nem ismer reám,
aki erre jár.
Jöjj vissza hozzám
minél hamarabb!
Elemészt a bú,
míg jövend napra nap.

Szívem reménytelt,
más nem is lehet.
Hidd el senki nincs,
nincs ki így szeret!
Ugye visszatérsz,
énhozzám, híven
Éretted dobog,
reménytelt szívem.

Nagyon vártalak,
te vagy holnapom,
Holnap érkezel,
immár jól tudom.
Hozzád simulok,
ajkad csókolom,
ezzel mondom el,
vártalak nagyon.
Irma

___SEHOGY.:::::::

2009.08.24. 06:22 | szirma | komment

Sehogy sem tudtam aludni már. Csendben álltam az ablaknál,. Vigyáztam, fel ne ébredj. Titokban lássalak szépnek. Túl az első éjszakán. Hányszor elképzeltem már. Milyen volna, ha itt volnál. bár nem ismeretlen. De új és furcsa minden. Túl az első éjszakán. ...
(Irma)

______CITT.!-CSITT.!!!!!!______

2009.08.24. 06:11 | szirma | komment

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben
(Irma)

:::NÉHA:::

2009.08.21. 16:51 | szirma | komment

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Néha fájnak a szavak,
Néha könnyt fakasztanak.
Mégis így jó, mégis oly szép.

Néha bántanak a dolgok,
Néha tehetetlenül forgok.
Mégis kell még, mégis szép az emlék.

Néha szép az élet,
Veled sosem félek.
Hadd, hogy így legyen, hidd el, kell nekem.

Néha az öröm a hab a kádban,
És te vagy a fény az éjszakában,
Hát fogadd el kezem és színezd ki életem.

Legyen kék, zöld, egy kicsit fekete, olykor sárga,
Így nem lesz majd csupasz, egyedül szomorkodó árva,
Látva szája tátva és csak a pillanatra várva,
Tudja majd, hogy mit kell tenni, nincs más hátra.

Néha szépek a szavak,
Néha mosolyt fakasztanak,
Tudjuk így jó, tudjuk így szép.
(IRMA)
 

 
 
 
 
 
 
 

:::BÁRMIKOR:::

2009.08.21. 16:42 | szirma | komment

Whenever you are lonely, remember this truth: someone, somewhere is thinking of you ...
~ Bármikor, mikor magányos vagy, gondolj arra: valaki, valahol rád gondol .....
(Irma)

:::VOLT ÚGY:::

2009.08.21. 16:38 | szirma | komment

Volt úgy, hogy velem voltál,
volt úgy, hogy megbántottál.
De kérlek ne hadj el engem soha,
mert nélküled az élet oly mostoha::
IRMA

::::::::: itt vagy ??? :::::::::

2009.08.18. 15:24 | szirma | komment

Kikelet, itt vagy?
Ilyen korán?
Újra vidíthat
fény, sürü árny?

Völgy, liget? Ó, hogy
csörg a patak!
Ezek a dombok?
Ez az a pad?

Ég tüze! friss kék!
Bérc, ragyogó!
Hal nyüzsög ismét:
arany a tó.

Lomb köze tarka
szárnysuhogás:
mennyei kardal
zeng, fuvoláz.

Nyílik a bimbó
a nap elé,
zümmög a ringó
szirmon a méh.

Mozdulat, illat
kél, remegő,
izgat és altat
a levegő.

Újra - mi lobban?
Rezzen a szél,
s bár a bokorban
máris alél,

láng üti, boldog
tűz a szivem:
Oszd meg e sok jót,
Múzsa, velem!

Tegnap még sírtam,
s ma nevetek?
Húgaim, itt van,
akit szeretek!
(Irma)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VÁROM A NAPOT.!!

2009.08.15. 16:12 | szirma | komment

Várom azt a napot,,
Várom azt szót,s órát,
Mikor egy szép napon,
Megérkezem hozzád,
Nem kérdezek semmit,
Csak megcsókollak téged,
Akkor mondom tiszta szívből,
Tiéd vagyok édes!...
(IRMA)

 

 

 

SZIA.!!!!

2009.08.15. 16:04 | szirma | komment

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Telnek, az évek múlik az élet
Oly rossz így egyedül élnem
Várom a percet, hogy eljöjj
Átölelj s fülembe súgd Te, vagy aki kell
Nem hagylak én már egyedül
Telnek az évek, múlik az élet
Peregnek a napok, mint órán a homok
Az elmúlt időt már elvesztettük
Pótolni nem lehet , Hiába minden
-de azt, ami jön, együtt megélni van még esély
Telnek az évek, múlik az élet
Időnk is egyszer lejár
Kapd el a percet ne hagy a boldogságot
-elszökni vele, mert árván
-az élet semmit nem ér
Telnek, az évek múlik az élet
S azt veszed észre, magányos maradtál
Nincs, aki várjon, karjába zárjon
Egyedül kell élned tovább!!!......
(IRMA)

CSAK ÚGY.....

2009.08.15. 15:56 | szirma | komment

NO KOMMENT.!!!!!

MIÉRT????

2009.08.14. 14:15 | szirma | komment

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Nem tudom, hogy merre járhatsz,
Kivel, mikor, hol diskurálhatsz.
Azt sem tudom, mikor jössz már,
Szívem örökké csak téged vár.

Ki vagy te, és merre menjek,
Hogy téged megismerhesselek?
Szememből a könny kicsordul,
Hiányodtól az életem felfordul.

Nem ismertelek, nem láttalak,
Az álmaim mégis csak rólad szóltak.
Nevettünk és játszadoztunk,
Órákon át csókolóztunk.

Sír a szívem, mert nem vagy velem,
Nincs egy fiú, ki fogná a kezem.
Biztatgatnak fiúk, lányok.
„A gimiben majd megtalálod. ”

Remélem, hogy ott leszel,
Csókokkal halmozol majd el.
Szerelmünk olyan lesz, mint a filmekben,
Romantikus és vagány egyben.

(irma)

 

 

KÖNNYES SZEMMEL.!!

2009.08.14. 14:01 | szirma | komment

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor tudod,hogy nem jön,
de mégis várod,
Amikor tudod,hogy kár volt az egész
mégsem bánod,
Amikor meglátod és hevesebben
dobog a szíved,
Amikor érzed,hogy érte remeg
két kezed,
Amikor várod hogy újra eljöjjön
a pillanat,
Amikor várod,hogy ismét odaadhasd
magad neki.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban
az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra hogy megint
feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már,
hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és
alig bírod türtöztetni magad,
Amikor elhiszed hogy erre
volt szükséged,
Amikor elhiszed,hogy míg együtt
voltatok ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz
lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájösz,hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz,hogy miért is ne,
hiszen egyszer élsz,
Amikor világossá válik,hogy
bármily rossz,ez mégis jó neked,
Amikor tudod,hogy tilos,
de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod,
igenis szereted!!!
(IRMA)

 

CSAK RÁD GONDOLOK.!

2009.08.09. 15:43 | szirma | komment

Szemes Irma Kárándi

 


 

 

  

Süt a nap a szívemben újra,
Csak Rád gondolok, újra meg újra,
Nem gondolok se jövőre, se múltra
Mert csak a ma létezik számomra, és oly jó Veled.

Sétálni a tavaszi parkban,
Tea mellett ülni egy füstös sarokban,
Közösen filmet nézni a moziban,
Nem számít, hogy mit csinálunk, hisz oly jó Veled.

Kacagni bugyuta kis vicceken,
Mosolyogni kedves embereken,
Egymásra kacsintunk csendesen,
Egyszerű kis érzések, mégis oly jó Veled.

Lehet, hogy nem lesz belőle semmi,
Egy napon majd azt mondod, ennyi.
Barátok voltunk, de tovább kell menni,
Keserédesen majd arra gondolok, oly jó volt Veled!

Eszembe jut majd az a bizonyos nyár,
Szívembe boldog perceket zár,
Utam végén, majd engem is valaki vár,
Bárcsak te lennél az, mert oly jó lenne Veled!
(Irma)

 

 

DELFIN SORS.!

2009.08.09. 08:52 | szirma | komment

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szívünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
(irma verse)
 

AZ ÉLET.!

2009.08.09. 08:49 | szirma | komment

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserű álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
(Irma)
 

süti beállítások módosítása