csak röviden !!!

eltörtem a múltat, apró darabokra
nem élő ki mindezt összeragaszthatja
napfénynyaláb suhan át rajtuk nesztelen
egy perc - egy csepp könny hull: ez maradt csak nekem…

illesztgettünk és ragasztgattunk féligaz,
mézes, veszélyes, elfeledett szavakkal…
élénk, üde, színes képünk felragyogott
a tárlat bezárult, s mindenki otthagyott…

mit elhagyunk, nem létezik
mit már rég lezártunk, nem él
s törött múltunk emlékeit
őrzi ma koporsófedél

felértünk a csúcsra, út csak lejjebb vezet
kimerült kis szívem elengedi kezed
bizonytalan az út, halk sóhaj száll felém
vissza nem fordulok, kapaszkodj hát belém

szürke, üres, kába, vérfoltos messzeség
sűrű dzsungel, mocsár, halálos szendergés
jövőm fehér holló tolla, fújja a szél
egy szíven megáll, s az éjben látszik a fény…
(Irma )