Képeidet nézve megremegtem,
Éreztem valamit ami elűzhetetlen,
Akkor még csak álom voltál,
Gondolataimban csak te jártál.
Vártam a napot, hogy valóra válj,
S hogy az álom ajtaján mellém állj.
Amikor remegő testem rád várt,
Próbáltam elűzni a magányt.
Nem hittem volna, hogy meglátsz,
S hogy oly hirtelen valóra válsz.
A kép most életre kelt,
Ami tiszta érzéssel felemelt.
Szavaid oly igazak voltak,
A kezed érintése, a rejtelmek ébredése,
Olyan belső érzelmet éreztem előtörni,
De visszatartottam az ajtót, s nem engedtem kijönni.
Vártam, hogy ajkad az ajkamhoz érjen,
Olyan gyorsan történt minden,
Sietve elengedtem a kezed,
De ott hagytam neked,
Egy kis részt magamból,
A szivem legrejtettebb fiókjából.
Egyszer minden álom valóra váll,
Egyszer minden csókom rád talál,
Csak hinni kell benne, s körbevesz az álomvilág.
Irma
Éreztem valamit ami elűzhetetlen,
Akkor még csak álom voltál,
Gondolataimban csak te jártál.
Vártam a napot, hogy valóra válj,
S hogy az álom ajtaján mellém állj.
Amikor remegő testem rád várt,
Próbáltam elűzni a magányt.
Nem hittem volna, hogy meglátsz,
S hogy oly hirtelen valóra válsz.
A kép most életre kelt,
Ami tiszta érzéssel felemelt.
Szavaid oly igazak voltak,
A kezed érintése, a rejtelmek ébredése,
Olyan belső érzelmet éreztem előtörni,
De visszatartottam az ajtót, s nem engedtem kijönni.
Vártam, hogy ajkad az ajkamhoz érjen,
Olyan gyorsan történt minden,
Sietve elengedtem a kezed,
De ott hagytam neked,
Egy kis részt magamból,
A szivem legrejtettebb fiókjából.
Egyszer minden álom valóra váll,
Egyszer minden csókom rád talál,
Csak hinni kell benne, s körbevesz az álomvilág.
Irma
